Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szamosszeg község története

2015.02.11

Előzetes közlés a készülődő, szerkesztés alatt álló
Szamosszeg története című műből

 

Előzetes közlésem célja, hogy fenntartsam szülőfalum, Szamosszeg lakosainak érdeklődését, ezzel is segítve a Facebook-on kibontakozó félben lévő emlékezést, közös emlékezeti tevékenységünket.
Másodlagosan szeretném megszerezni a leendő könyv egyik szerzője, Lőrincz Sándor ny. honvéd százados, esetlegesen még élő örököseinek hozzájárulását a most közlendő írás kötetbe szerkesztéshez.
Most azért vagyok kénytelen elhelyezni a szöveget ideiglenesen, saját honlapomon, mert egyelőre csak így tudom megőrizni a szöveg tördelését. (A Facebook nem őrzi meg az eredeti formázást.)

A füzetecske történetéről:
Édesanyám szellemi hagyatékában találtam ezt az iskolai füzetbe kézzel írt monográfiát, amelyet a szerző 1968-ban ajándékozhatott édesanyámnak, aki azt haláláig megőrizte. Valószínű, hogy a szerző másokat is megajándékozhatott kéziratával, de azokról egyelőre nincs tudomásom.

A kiadásra történő hosszas várakozást már önmagában garantálja, hogy a szerző forrásként azt a Hóman – Szekfű történész párost jelölte meg, akikről az elmúlt, un. szocialista rendszerben „nem igazán illett” említést tenni.

A füzetecskét a szerző grafittal írta, amely mostanára az olvashatóság határát jelentő mértékig elhalványodott. Ennek köszönhetően bíbelődtem a szöveg digitalizálásával közel másfél hónapot.
(Külön levéltárosi, restaurátori munkát igényel majd egyszer a kézírás olvashatóságának megőrzése, helyenként helyreállítása.)
A szöveg az 1920-as évek divatos kalligráfiájával készült. A szerző díszes, iniciálészerű betűkkel kezd a fejezetek taglalásába, emel ki neveket, magyaráz fogalmakat. A szabályos, dőltbetűs írás, a túlhúzott mássalhangzóival, egyfajta szálkásságával is utal a szerző hivatásos katonatiszti mivoltára.

Már csupán a fenti okok miatt is szó szerinti másolatban, megőrizve a szerző írásmódját, (még helyesírási hibáit is!) digitalizáltam az iratot. Ahol ettől el kellett térnem, azt egyértelműen jeleztem a szerkesztett változatban.

Forráskritika helyett, forráskritika gyanánt: A szerző a címlapon utal kizárólag forrásaira, amelyek kétségtelenül tekintélyt és szakmaiságot is kölcsönöznek a kéziratnak. A Hóman – Szekfű történész páros által szerkesztett 12 kötetes Magyar Nemzetiségi Könyvek sorozat, valóban tekintélyes, kellően tudományos történészi munka. Sajnos a szerzőnk, Lőrincz Sándor a fejezetek között egyszer sem alkalmaz konkrét hivatkozást az említett források konkrét helyeire vonatkozóan, így olyan események kerülhetnek idézőjelbe, válhatnak legendává, mint a sáskajárás, a kolera, a tűzvész, vagy a parasztlázadás, amelyeknek pedig, vélhetően írásos dokumentumai lehetnek a hivatkozott művekben.
A szerző által őstörténetként, mintegy „eredetmítoszként” beemelt, kettős honfoglalás elméletéből származtatható első fejezetnek igazából semmi alapja nincs, bármennyire is hivatkozzék Dr. ragonfalvi Kiss István a „Székely Nemzet Története”
című művére.
Ettől függetlenül, a tudományos bizonyíthatóság és bizonyítottság hiányában is tökéletesen alkalmas ez az „eredetmítosz” arra, hogy tükörképe legyen egy hosszasan, több évszázadon át elzárt, tiszta, református kisközség identitásának, identitás keresésének.

 

Szamosszeg (Zamonzug) község története

(a XV. században mezőváros)

Írta:

Lőrincz Sándor ny. honv. szds.

 

Az adatokat összegyűjtötte:

Reszegi Lajos
ny. főlevéltáros – geneológus,

Dr. rugonfalvi Kiss István
professzor,

 

Váci István és Hóman – Szekfű írók:

Magyar Nemzetiségi Könyveik
és
Szatmár vm. (1905. évi) Monográfiája

alapján.

 

Az anyagot digitalizálta, a „Separatum” címet viselő, Újvári Zoltán által jegyzett tanulmánnyal, Tar Gábor iskolaigazgató emlékiratával egybe szerkesztette, saját anyagával kibővítette: Puskás Zsolt

 

I. Fejezet
Szamosszeg keletkezése

 

Szamosszeg ( régi nevén Zamonzug) község keletkezése visszavezethető az Ókorba.
Dr. ragonfalvi Kiss István a „Székely Nemzet Története”
című, három kötetes könyve szerint, Attila halála után 453-ban, a csalafinta német Detre hamis fondorkodása következtében, Csaba és Aladár harcba keveredtek egymással.
Csaba királyfi a megmaradt hunokkal kénytelen volt a sokszoros túlerőben lévő, főleg germánokból álló ellenséges hadak elől menekülni. És Attila nagy hun birodalma megszűnt.

Az ökrös szekereken családtagjaikkal és jószágaikkal, legyezőszerű (különböző) útvonalakon menekülő hun harcosok éjjelezésekre meg – megálltak, többnapi menetek után pedig hosszabb pihenőket tartottak. S akik az út fáradalmait már nem bírták tovább (betegek és gyengélkedők), családjaikkal együtt a pihenő helyeken lemaradtak, berendezkedtek és helységet alkottak.
Valószínűleg Szamosszeg is akkor keletkezett.

Szamosszeg (Zamonzug) a Szamos legfelső folyásának zugában és kiszögelő partján fekszik. Ezért alkalmas volt arra, hogy rajta keresztül fontos utat vezessenek, és kereskedelmi pontot létesítsenek.
Az Árpádok, Anjouk és Hunyadiak korában a háborúkban legyengült, megrokkant hadfiakat ide is telepítették azért is, mert a Hanza út itt vezetett keresztül a Szamoson.

 

II. Fejezet
Mezőváros

 

Szamosszeg a XV. században mezőváros, és fontos piachely volt, melynek őrzésére és a vámoláshoz, fegyelemhez szokott, helyben lakó hadfiakra (vámőrökre) volt szükség. Emlékezetben fennmaradt, hogy aki Szamosszegnél, a Szamoson való átkeléshez kirótt vámot megfizette, zavartalanul folytathatta útját Magyarországról Erdélybe, és viszont, Erdélyből Magyarországra.
Szamosszeg esetenként Partium volt, ezért nem tartozott állandóan egyik országrészhez sem, de ha mégis előfordult, akkor inkább Magyarországhoz tartozott: pl. a török hódoltság korában.
Ha pedig az Erdélyi fejedelmek a császárok felett diadalmaskodtak – mint például Bocskai, Bethlen G és a Rákócziak – akkor a Partium egyes részeit Erdélyhez csatolták, így Szamosszeget is. A 145 évig tartó török uralom Szamosszeget nem érintette.

 

III. Fejezet
Erdélyből áttelepülés

 

Az erdélyiek életszínvonala a magyarokénál szűkösebb volt. Időnként pedig úgy elszaporodtak, hogy az Attila-hun ivadék „Székely”-ek ki – kiözönlöttek Magyarországra, így Szamosszegre is, annál is inkább, mert itt ősi rokonokra találtak. Tényként megállapítható, Szamosszegen jelenleg is színmagyarok, és a székely nevűkhöz hasonló eredetű, színmagyarszerű emberek laknak. (A szerkesztő megjegyzése: itt egy alig olvasható, jelzős szerkezet következik, amelyet eredeti értelmében megtartva, saját szavaimmal közlök, dőltbetűs szerkesztésben:) A Szamosszegi emberek szorgalmasak, dolgosak, élénk észjárásúak, ünnepélyeik, - (eljegyzés, lakodalom) -, temetési szertartásuk egyező.

 

IV. Fejezet
Régi levelek

 

A Szamosszegi parókián, a korabeli lelkészek az alábbi tartalmú leveleket hagyták vissza, melyeket e sorok írója (Lőrincz Sándor: ny. honv. szds.) 1938-ban olvasott:
„Szamosszeg Zamonzug
néven már Róbert Károly korában létezett és földesura Bebek mester lett volna.”
Megemlítem, hogy abban az időben (hajdanában), Magyarország leggazdagabb családja a „Bebek” család volt. Magyarország felvidéki várait ők építették.

2. Az 1600.-ik évben Szamosszegről a káplán egy vasárnap reggel elindult, az egyház erején keresztül Olcsvára, az ottani megbetegedett papot az Isten tiszteleten helyettesíteni és még egy hét múlva sem tért vissza. Ezt a szamosszegi pap a templomban kihirdette a következő vasárnap.
A közösség a káplán keresésére indult és a „Küsszeg”-i nádasban megtalálták meggyilkolva. E miatt a szamosszegiek ásóval, vasvillával felfegyverkezve rámentek Olcsvára, a közönséget falujokból kikergették és csak hosszú idő múlva békült ki a két község.
Az alábbiakat az 1920 körüli valamelyik évben egy öregasszony beszélte el, aki dédnagyanyjától hallotta, de egyébként is szájhagyományként fennmaradt egy nevezetes esemény.

 

V. Fejezet
A sáskajárás

 

Az 1785. évben nagy sáskajárás folytatódott ÉK-ről, a Munkács – Szatmár vonalról DNy. irányba.  A sáskák elvonulásuk vonalában mindent elpusztítottak. A Szamosszegiek ennek  hírére, a sáskapusztításhoz szükséges szerszámokkal kivonultak és hosszantartó esős időben a sáskákat teljesen elpusztították, (a község határát) (Szerkesztő közbeszúrása az értelmezhetőség érdekében:) megvédték, a sáskák további pusztítását megakadályozták. Ezért, II. József, a kalapos király a községet egyetemlegesen nemesi rangra emelte.

 

VI. Fejezet
Parasztlázadás

 

Szájhagyomány szerint az 1514-es Dózsa féle parasztlázadás leverése után 3 évvel, 1517-ben a Szamos völgyében, a nagy elnyomás és a szabad költözködés megtiltása miatt ismét kitört a parasztlázadás. Ennek kitörése után, Szamosszegen 14 embert karóba húztak (kivégeztek).
Az egész 6400 kat. hold Szamosszegi határ uradalmi (főúri) birtok volt. A községben lakó néhány nemesnek a birtoka az akkori Órnszka (Ószuszka) utca, Kórógyhát és Sáőndor puszta (Sándor község határában) volt.

 

VII. Fejezet
A község földesurai voltak:

 

1.Babek család (anyai ágon a Perényiek őse) a XIV. századtól.

2.Rákócziak.
II. Rákóczi Ferenctől történő birtokelkobzás után egyszerre három földesúr:

a/ a ruszkai Ruszka (későbbi Klein-tag és a Sándor puszta egy része).
b/ Esterházy herceg (későbbi Mandel-tag).
c/ Károlyi gróf: (gróftag, Veress-tag, Perényi báró tag, Péchy-tag, Lónyay-tag,
     Horváth-tag, Lisznyay-tag, stb.)

Szamosszeg jobbágyfalu volt. A főnemesek és nagybirtokú köznemesek Budapesten laktak és pénzük elköltésére Bécsbe, Párizsba jártak. A faluban csak a kisbirtokú, vagy az úgynevezett hétszilvafás köznemesek laktak. Így pl. Lőrincz, Kender, Szarta, Arday, Losonczi és Szögyéni nevűek.

 

VIII. Fejezet
A falu

 

A Szamos medre mellett út vezetett. Az úton vendégmarasztaló latyakos sár és mély keréknyomok. A tavaszi olvadás idején még négyökrös szekérrel is járhatatlan. A gyalogos ember is inkább a kerti ösvényeken haladt. Csak erős fagy és a nyári kiszáradás tette rendesen járhatóvá az utat.

A Szamos oldalában vegyesen váltakoztak a zsellérek viskói és a tehetősebb jobbágyok tornácos házai. A tornácra nyílt a pitvarajtó, A pitvarból balra egy nagyobb és jobbra egy kisebb szoba. A tisztaszobában melynek apró ablakai az utcára néztek, búbos kemence, négyszögletű asztal, festett karos láda, a falon tükör és kétoldalt a fal mellett magasra vetett, párnáktól és dunnáktól duzzadó ágy. A pitvarban tűzhely ég, sok helyen agyagból (sárból) készült, fölötte a kürtőkémény. Egyenesen szállt fel a füst a padlásra. A falon mázas, és máztalan cserépedények, nagy szűrőtál és sótartó.
A másik, kisebb szobában, mely kamrául is szolgált: hárságy (nyáron a tornácon), hosszúasztal, támlátlan (gyalog) szék, ládák, pokrócok. Ilyen volt a jómódú gazda háza. Mögötte istálló, abban két ló, másutt 2 – 4 ökör, 1 – 2 fejőstehén, disznó, egy tucat tyúk, liba, kacsa az ólakban. Szekér, eke, borona a szín alatt. Kazalba gyűjtött széna és szalma a kert elején.

A módos egész, vagy féltelkes jobbágy eredetű házak közé ékelten a negyed-, nyolcad telkű, jobbágy- és zsellér eredetű, kisebb házak és szűkebb udvarok. Pitvar és egy szoba, kevesebb bútor, kisebb istálló, kevesebb állat és kisebb kazal széna, szalma.
Sok helyen nincsen se istálló, se állat, csak baromfik vannak. Egy – egy 4x4-es szobában 4-6 ember, öreg, javakorabeli, meg gyermek együtt. Néhol 10 – 12-en is laknak egy szobában.
A kisházakban sokszor fogytán volt a kenyér és zsírozó. Nagy gondot okozott, hogy húzzák ki aratásig. A földesúr intézője- (a gróf-, Mandel-, báró-, vagy Klein –tagban) adott kölcsön kenyérnekvalót, azt azonban aratás után, csépléskor kamatostól kellett visszaadni,  vagy duplán ledolgozni kapálás idején.

A földesúr, ha már egy kicsit megszedte magát, van egy kis tartaléka, elvisel egy rosszabb esztendőt. Ha azonban nem gondoskodott tartalék élelmiszerről, vagy nem volt miből tartalékolni, akkor egyetlen évi rossz termés is tönkre tette, viszont akinek tartaléka volt, meggazdagította. Így pl. az 1863. évben az egész országban oly nagy szárazság volt, hogy minden növény, még a fák is kiszáradtak, így Szamosszegen is. Ez okozta, hogy egy kenyérért egész telket, öt – hat hold földeket lehetett venni. Több család akkor gazdagodott meg.

A határ tágas (6400 kh.), a föld jó humusz talaj. Gazdag erdők, bő bűtermő rét, nagy legelő áll rendelkezésre.
Majdnem az összes szántóföld (99/), a legelő, rét és erdő a földesuraké volt, melyeket a község művelt. Ennek a fejében kaptak az Urbáristában a földeket úrbérben. Tehát nem tulajdonul, hanem csak használatba.

A község emberei robotba jártak, ki gyalog, ki szekérrel, sokan messze idegen község határába. Az úrbérbe használt föld (Urbárista) terméséből pedig a földesúrnak az 1/9-edet,, a dézsmát és a papi 1/10-edet be kellett szolgáltatni Ezek begyűjtő helyei a „Zsaró”-k voltak. Még ajándékot is adni kellett: disznót, tyúkot, tojást, vajat, túrót, mézet, lent, és még sok egyebeket.
A köznemesek birtokait a főnemesek elszántatták és az örökjog jogán sajátjukhoz csatolták, így bocskoros, illetve hétszilvafás, birtoknélküli nemes sorba süllyesztették őket.

 

IX. Fejezet
Úrbéri bírtok (Urbarista) tulajdonba adása

 

Az 1848/49. szabadságharcot követően, 1850 – 53-ig terjedő időben a jobbágyok által addig a földesúrnak teljesített „Robot” munka ellenében úrbérül az úgy nevezett „Úrbárista” területeket a jobbágyok ellenszolgáltatás nélkül megkapták, a nemesek pedig, ha birtok nélküliek voltak, akkor sem kaptak semmit.

Az úrbérül használt föld területe volt:

            Egész telekalja föld:               30 kh.
            ½-ed telekalja föld:               
15 kh.
             ¼ -ed telekalja föld:             
7.5 kh.
            1/8-ad telekalja föld:             3.5 kh.

Egy jobbágytelek olyan széles lehetett csak, amelyen ökrös szekérrel megfordulhatott. A házak a Szamos és a Homoród partján voltak egy sorban.

 

X. Fejezet
Temető. Templom.

 

A megállapítható legrégibb temető a régi templomvégen (most Laczffy nádor u.) volt, a pompa kúttól a Bodó István háza felé terjedve, a Szamosra lenyúlva. Később ez a temető megszűnt és helyette a mai templom helyén nyílt temető, melyet az 1780-90 közötti években bezártak és ugyan akkor a mostani temetőt megnyitották a Homoród ÉK. partján.

Szamosszeg a reformáció elterjedésétől kezdve ág.h.ev. református község. (ág.h.ev.= ágostoni hitvallású evangéliumi) Ezt az is igazolja, hogy 1863-ig a községben templom nem volt, mivel a nem katolikus vallású községekben azelőtt tiltva volt a templomépítés.

Az „Imaház” egy nádfedeles, mestergerendás kisházban volt a Templomvég (mai Laczffy) utcán, a jelenlegi pompakútnál, vele szemben a paplak. Ezt az utcát, erről a templomot helyettesítő imaházról nevezték el Templomvég utcának.
A harangláb viszont a régi temetőben, a mai templom helyén volt. Ezért nevezték el ezt az utcát Toronyvég utcának (most Rákóczi utca a neve), mert itt harangoztak ugyanis, távol az imaháztól, mint Szamoskéren még jelenleg is.
Ószuszka utcát Ruszkáról nevezték el „Ó-Ruszkának”, melyet köznyelven Ószuszkának mondtak.

A község teljes egészében ág.h.ev református vallású. Ha más vallású a községbe költözött, anélkül, hogy áttért volna, automatikusan református lett, már csak azért is, mert gyermekeit kénytelen volt itt megkereszteltetni, mivel a csirizhez hasonló, dagadó sárban nem tudta vallásának megfelelő község templomába vinni.

A templomot, melynek tornya 35 méter magas, 1853. – 1863. közötti években építették közadakozásból. Benne az ülésrend eredetileg nem a jelenlegi volt, mert pl. a Lőrincz-eknek az első sorban volt a helyük ugyan úgy, mint a temetőben, de a templomi első sorban lévő helyüket elcserélték ellenszolgáltatás mellett. Ilyen templomi helycserék másoknál is előfordultak. Sőt olyan nevűek is voltak, akik később asszonyaik részére külön kis padsort csináltattak.

Az 1948/49. szabadságharc után, 1850 – 1860 között a jobbágyok díjtalanul kapták telekkönyvi tulajdonba a földesuruk tulajdonát képzett úrbéri földeket. Az Állam a földesuraknak megfizette az árát, melyet az elszegényedett, földet nem kapott nemeseken és zselléreken (is) hajtottak be adóban.

 

XI. Fejezet
Szárazság

 

Az 1863. évben az egész országban olyan nagy szárazság volt, hogy minden vetemény és fa kiszáradt. Ez okozta, hogy egyes szamosszegi családok elszegényedtek, mások pedig meggazdagodtak, mert egy kenyérért egész telket, vagy öt – hat hold földet adtak.

 

XII. Fejezet
Tűz

 

Az 1874. év kora tavaszára –hóolvadás után -, az Ecsedi lápról a kitermelt nádcsomókat az Északi csatorna (Falufok) sebes árja elhozta Szamosszeg nyugati részén lévő Kraszna hídig. (Ég hídjáig) A vízből kihúzott nádcsomók június hóban, a meleg idők beálltával kigyulladtak. A tűz az erdőre is kiterjed és annak az északi része leégett. Az 19882. évben pedig a községben pusztított a tűz. Ószuszka utcát a temető lejárati úttól végig, teljesen elpusztította.

 

XIII. Fejezet
Árvíz

 

Régen a Szamos felől Szamosszegnek nem volt gátja és 1888 tavaszán kiöntött és Szamosszeget nagy részében elsodorta az árvíz. Csak a Csóka-domb és a templomhoz harmadik ház emelkedett ki a vízből. A vályogházak összeomlottak, viszont a pacsitos házak megmaradtak. Akkor még csak a középületek voltak téglából, ezért volt nagy a kár.

 

XIV. Fejezet
Kolera

 

Az 1893 évben Colera járvány pusztította a községben. Sokan elhaltak. Ez a Colera járvány 1915 tavaszán megismétlődött és igen sok áldozatot követelt. Ellene való védekezésben, az orvosi utasításon túlmenően a legjobb védekezésnek bizonyult a kismértékű szeszesital, főleg a pálinka fogyasztása.
A spanyolnátha pedig 1918. őszén tört ki és ezekben is sokan meghaltak a faluban. Ebben a betegségben is egyik napról a másikra végelgyengülésbe estek az emberek.

 

 

XV. Fejezet
Folyók szabályozása

 

Szamosszegnél a Szamos folyó szabályozása az 1860. évben fejeződött be. A gát (töltés) pedig 1898 – 1900. évek között készült el.
Az új Kraszna medrét és töltését (gátját) kotrógép (vizibágen) készítette. A rajta átvezető hidak költségei voltak:

  1. az Ópályi kijáratánál lévő hídé: 50.000 pengő forint,

  2. a Dezsőffyné hídja: 20.000,

  3. a szamosszegi hídé pedig 40.000 pengő forintba került

Ezeket a hidakat is 1944 őszén a németek visszavonulásakor felrobbantották.

 

XVI. Fejezet
Zsarók (Gyűjtőhelyek)

 

A földesurak uradalmi terményeinek részére – a jobbágyok által úrbér fejében használ föld terméséből – a kilenced, dézsma, stb. tárolására gyűjtőhelyek (zsarók) voltak a községben.

1, a mai tanácsház helyén a Laczffy u. sarkától a régi malom lejáratáig. Határvonala volt a Homoród.
2, Rákóczi u. (Toronyvég)-nek a földhordóhelynél lévő végénél.
3, Dózsa Gy. u. legvégénél a D-i oldalon,  melyet Szabó Antal erdőkerülő 1898-ban a Károlyi gróftól megvásárolt.

 

XVII. Fejezet
Földosztás

 

1918. október 31-én kitört a forradalom és 1919. (III.21-VIII.1)-ig tartó kommunista pártot és direktóriumot megalakították. Ugyanezen időben az országot a Tanácsköztársaság vezette. Ennek vívmányaként 1921-ben az O.F.B. (Országos Földosztási Bizottság) földet osztott 1-3 kh. hold nagyságban, melyek árát a későbbiek folyamán meg kellett fizetni.
A községben csak kevesen kaptak földet a rászorulók. És az uradalmi birtokok mindegyike egészben maradt ugyan úgy, mint annak előtte volt. Ezen földosztás inkább az uradalmak gazdáinak kedvezett, mert az O.F.B. alapján kiosztott föld árát a földesurak megkapták és a további földértékesítésre a kellő fedezet mellett az előkészületeket megtették, melyek az alábbi fejezetben igazolást nyertek.

 

XIX. Fejezet
Eladósodás

 

A község földesurai uradalmi birtokaikat – (dr. Károlyi László tag, Mandel tag,  Klein tag, br. Perényi tag egy része és a Papp tagot) – áruba bocsájtották, összesen 280 kh. területű és erdővel együtt mintegy 1500 kh. földet. Ezt a sok földet, erdőt Szamosszeg község lakossága mindet megvette. Volt olyan, aki addigi földjének ötszörösét is megvásárolta. Ezen ok miatt, saját hibájukból eladósodtak. Több volt egyik – másik családnak az adóssága, mint az összes értéke. Akkor az Állam sietett segítségükre. Az adóssággal terhelt emberek földjüket „Védett”-nek nyilvánították és ha az adósságuk az aranykorona kataszteri tisztajövedelem 30 szorosát meghaladta, akkor az Állam helyettük kifizette. Aztán büszkén járhattak! (Főleg ezekből kerültek ki az úgynevezett kulákok)- akik adósságát a nincsteleneken is hajtották befele adóban.

 

XX. Fejezet
Kövesútépítés

A Szamosszeg – Nagydobost összekötő megyei utat 1925/26 –ban építették. E kövesút létesítéséig a tavaszi olvadás után négyökrös szekérrel sem lehetett közlekedni, mert a kerekek tengelyig vágtak a sárba.

 

XXI. Fejezet
Országos Monográfia Közp. Szer. Biz. Szatmár vm.
Szamosszeg kk.-re bejegyezte 1905

 

„Szamosszeg község a Kraszna és a Szamos zugában,- (390 házzal és 2625 lakossal)-, akik csaknem mindannyian reformátusok. Határa 6000 kh. 1358-ban Zomuszeg, 1415-ben Zamoszeg alakban írják. A XIII. század elején már pörben szerepel a réve, amely igen fontos vámszedő hely volt. 1351-ben Laczk fia, András főispán azokat a kereskedőket, akik itt átal akartak menni a Szamoson megvámoltatta, s nem eresztette át, hanem lehajtotta Csengerig, ott újra megvámoltatta s tovább küldte őket Szatmárig, ahol csak a harmadik vám után eresztette át őket a vízen.
Az Ónodi Czudar (és a Bebek) családé volt 1470-ig, amikor a Rozgonyiak kapták meg, de a királynak is volt benne birtoka. Aztán Rákóczi birtokolta. a XV századtól kezdve 1830-ig Szabolcs vm-hez tartozott és állandóan népes helység volt.
A XVIII. században földesurai lettek a gróf Károlyi, herceg Eszterházy, Lónyay, Klobnsiczky és Czóbel családok s ugyanők a XIX század közepéig. Most Károlyi Sándor utódainak, Mandel, Klein, és br. Perényinek van itt nagyobb birtoka. Határa szélén terül el Sándor puszta, ahol a XIX. század derekáig nemesi birtokosok voltak: a Ruszka és Lőrincz család. Utóbbi Szamosszegen lakott az Ószuszka utcát magában foglaló saját területén.
A ref. templom 1848-1863-ig épült. Határában vannak a Mártonffy, Károlyi, Kulin, Mándi, Perényi, Szuhányi, Ujfalusi és Klein tanyák. (utóbbit Mátészalka-i határként tüntetik fel, mint a Sándor puszta egy részét, hibásan.) Már a XIV. században is voltak pusztái, így 1349-ben Deeg, 1368-ban  Chakal puszták.”

A község az 1930 évektől számítva a következőkig gyarapodott:

  1. Körmös telep.

  2. Bigecs alatt a Kertalja (Nyíl utca)

  3. Dobosi út mente (Földhordóhelytől kifele)

  4. Dózsa György út vége és alja, stb.

 

1905 év óta, 60 év alatt a község lakossága kevésbé emelkedett. Sokan elköltöztek az eltelt 40 év alatt: USA 30/90, Baranya vm: 30/120, Somogy vm: 7/43 fő. Mátészalkára: 12/48, - környékére: 18/72, Debrecenbe: 80/240, Háborúban elesett: -/260, a 119 zsidóból 20/107 fő. Összesen: 197 család, 980 fővel.
(Szerkesztő megjegyzése: a törtszámok alatt család/fő értendő.)

 

beolvasas0024.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

beolvasas0022.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

beolvasas0025.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

beolvasas0025.jpg